Izgalmasan indult a délelőtt:
2 éves kisfiam minden előzmény nélkül hirtelen visítani kezdett, tépte le magáról a nadrágját és mutatta, hogy bibis a lába. Ez látvány fogadott: mind a négy végtagját elöntötték a kiütések!


Első ránézésre csalánkiütésnek gondoltam, de azonnal hívtam gyermekorvos anyukámat, és pattantam a kicsikkel a kocsiba, hogy a bőrgyógyászaton kizárhassuk a toxicoderma-t, vagyis a mérgező allergiás dermatitiszt.

Indulás előtt még adtam neki antihisztamint (mindig tartok itthon, Fenistil csepp és Aerius formájában, nektek is javaslom, hogy legyen ilyen esetekre).
Mire a kórházba értünk gyakorlatilag teljesen elmúlt, pedig nagyon rémisztően nézett még ki itthon, szóval szerencse, hogy körbefotóztam, mert végülis a képek alapján mondott diagnózist a doktornő.
Valóban csalánkiütés, mint megtudtam, ilyen kisgyermek korban gyakran váltják ki egyszerű vírusfertőzések, felsőlégúti panaszok… Lacusnak picit folyt az orra a napokban, más panasza nem volt, de ez elég volt ahhoz, hogy előjöjjön ez a rémség.
A további napokban még számíthatunk rá, csak Fenistilt kell kapnia.
Ma is okosabbak lettünk. (Meg öregebbek pár évvel.)
