Teher alatt nő a pálma. A gyerek viszont a bizalom alatt!

Fontos, hogy bízzunk gyermekünkben

Henry Ford mondása, miszerint “Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz.”, mára széleskörben ismertté vált az önbizalom témájában.
De a gondolat nem csak a saját teljesítményünkre igaz, hanem mindenki máséra is, akiben bízunk. Leginkább a gyerekeinkére.

Számos pszichológiai kísérlet igazolja az önbeteljesítő jóslat, vagy másnéven a Pygmalion-hatás meglétét az emberi viselkedésben. Ha a tanár azt mondja az osztálynak, egy új kutatás szerint a barna szemű diákok okosabbak, a kék szemű gyerekek még aznap elkezdenek rosszabbul teljesíteni. Ha viszont másnap javítja saját magát és azt állítja, félreértette: a kék szeműek a sokkal jobb képességűek, a helyzet rögtön megfordul.
A testvér sorrend hatásával foglalkozó pszichológusok azt találták, az első szülötteknek szinte minden családban a legmagasabb az IQ-ja, de a 23 amerikai űrhajós életét megvizsgálva is az derült ki, 21-en első gyereknek érkeztek. Mi lehet vajon az összefüggés? A válasz nem a genetikai tényezőkben vagy abban keresendő, hogy a család legidősebbjei jobban vágynának asztronautának… Az első gyerekünket hosszú idő óta „tervezzük” a szívünkben, felruházva őt minden széppel és jóval, így amikor megszületik, már „csak” fel kell nőnie mindehhez.

A fejlődés és felnövés nagyon fontos kulcsa tehát a hit és a bizalom. De mi a helyzet akkor, ha tudatalatt annyira mégsem akarom, hogy az én csöppségem felnőjjön? Elkezdek abban hinni, hogy ő még úgysem tud.
Érdekes megfigyelni, hogyan fogalmaznak a nők a családalapítás témájában. Legtöbbször azt mondják: „babát szeretnénk”. Igen ám, de „technikailag” ez a korszak nagyon hamar véget ér; a csecsemő ahogy feláll, már hivatalosan sem baba többé. Védőnői státusz ide, szakkönyvi megfogalmazás oda, az anyai lélek mégis sokkal nehezebben követi le ezt az óriási és nagyon gyors változást. Biztos vagyok benne, hogy mindannyian mondtuk már: úgy megállítanánk az időt…
De nagyon nem mindegy, mennyire is állítanánk meg.

Tudatalatt ugyanis ez a vágy is lehet annyira erős, hogy akaratlanul, de elkezdjük hátráltatni a fejlődés folyamatát és a gyerekünket továbbra is babaként kezeljük.

A fejlődés legmeghatározóbb színtere a kommunikáció és benne a nyelv alakulása. A szavak tanulásának van egy már látható (vagyis inkább: hallható) része és egy sokkal rejtettebb szobája: az, amit már ért, de még nem mond. Egy átlagos 1 éves 10 szót tud mondani, de mindeközben 100-at már megért. Ki? Az én kisbabám? 
A beszéd- és gondolkodásfejlődés elméleteinek jelentős része egy Vigotszkij nevű orosz pszichológus nevéhez fűződik. Vigotszkij úgy gondolta, azt, hogy egy gyerek mire képes, annak alapján tudjuk meghatározni, hogy mi az, amit már tud és mi az, amit a hozzá legközelebbi felnőttek segítségével véghez tud vinni. A gyerek annyira fog fejlődni, amekkora lehetőséget biztosítanak neki.

A beszédfejlesztés legnagyobb kihívásaként törekedjünk ezért arra, hogy ne a szülő fejlődjön – vissza. Tudom, tudom, annyira aranyos dolgokat tudnak mondani…  De ha reggelire mi is elkezdünk banántOT enni, a falon pedig a Kókot keressük, mekkora lesz a távolság aközt, amit már tud (vagy tudni vél) és aközt, amit a segítségemmel véghez vihet?
A verbalitás kialakulása neurológiai szempontból elválaszthatatlan a mozgásfejlődéstől. Így nem elég nem gagyogni a gyerekhez, hanem abban is segítenünk kell őt, hogy… ne segítsük. Ha mindig én szedem ki a labdát, ami begurult a szekrény alá, honnan fogok rájönni, hogy ő ezt már magától is tudja? És ő honnan fog rájönni?
Az egészséges mértékű elégedetlenség az élet egyik legnagyobb hajtóereje. Ha valamiben, hát, ebben tényleg bízhatunk: a gyerekek nagyon tudnak elégedetlenek lenni!

Persze, az említett példákat végigondolva, egyszerűnek tűnik a folyamat, a mindennapokban mégis sokkal több benne a kihívás. Hinni a másikban talán az egyik legnehezebb dolog az életben. Hiszen a vágyaimat és velük együtt a kontrollt is, kihelyezem magamból. De bármilyen nehéz is, mégis nagyon megéri; senki nem nő olyan nagyra, mint az, akiben hisznek.

 

Rácmolnár Lili pszichológus

www.thetherapy.hu

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A felhasználói élmény biztosítása érdekében sütiket alkalmazunk. Az oldal használatával Ön elfogadja a sütik alkalmazását.