Szeparációs szorongás: a fogalom, amit mindenki ismer

Mikor jelentkezik a babáknál, mit jelent pontosan, mik a leggyakoribb jelei és tünetei, meddig tart és hogyan kezeljük – pláne éjjelenként?

Szeparációs szorongás babáknál: mikor kezdődik és mit jelent pontosan?

Mindenki hallott már róla, hiszen nem csak a babáknál jelentkezik ez az életkori sajátosság – náluk viszont biztosan felbukkan, így jelezve az idegrendszer, a helyváltoztató mozgás és a személyiség megállíthatatlan fejlődését. Ha a 6-8-9 hónapos baba hirtelen matricává változik, nélküled zaklatott lesz, sokat sír és le sem tudod tenni, szinte biztos, hogy beköszöntött a gyakran embert próbáló szeparációs szorongás időszaka, ami többnyire fél éves korban kezdődik és periodikusan felbukkanva másfél éves korig is eltarthat. A babád ilyenkor tanulja, hogy ő és te két külön személy vagytok, ettől pedig elveszti biztonságérzetét. Félni kezd az egyedülléttől, mert számára az anya csak akkor létezik, ha látható, tapintható, minden érzékszervvel érzékelhető. Időbe telik, amíg rájön, hogy – kedvenc tárgyaihoz hasonlóan – a szülei akkor is vele vannak, amikor nem látja őket. Ezt nevezi a babás szakirodalom tárgyállandóságnak, amihez sajnos a szeparációs szorongáson keresztül vezet az út. 

Hogyan kezeljük a szeparációs szorongást?

A szeparációs szorongás összetett folyamatok eredménye: a szinte berobbanó mozgásfejlődés rohamléptékű idegrendszeri éréssel jár együtt, szó szerint és átvitt értelemben is. A baba egyre messzebb jut, egyre többet lát, érez és tapasztal, sőt, kóstol, hiszen a hozzátáplálás kezdete is erre az időszakra tehető, de ez egy másik cikk témája. 

Vannak, akiknek meg se kottyan a sok új kihívás, mások nehezebben birkóznak meg az önállósodás első lépéseivel. Ahogy a legtöbb esetben, a szeparációs szorongás kezelésében is a türelem és az empátia a kulcs. A nap nap után síró, beléd kétségbeesetten kapaszkodó, vagy téged mindenhová követő babával hajlamos lehetsz megfeledkezni róla, hogy ez (is) viszonylag rövid, átmeneti időszak, aminek a mélypontjain sokat segít, ha belegondolsz: milyen lehet a helyzet a baba szemszögéből? Így talán könnyebb arra is rájönni, az ő esetében mi a legbiztosabb gyógymód a szeparációs szorongás enyhítésére. 

Lehet, hogy az válik be, ha hagyod, hogy kövessen mindenhova – természetesen csak úgy, ha az mindenki számára biztonságos. Nehéz helyzetekben sokat segíthet egy, akár a hátadra köthető hordozó, de sok babának az is elég, ha csak látja az édesanyját. Ilyenkor jól jön egy biztonságos, akár az asztalon is megálló pihenőszék vagy stabilan ülő babáknál az etetőszék. Persze egy nagy ölelést semmi sem pótolhat, főleg a nehéz helyzetekben!

A szeparációs szorongástól szenvedő babának természetesen az elválás a legnehezebb, ugyanakkor fontos gyakorolnia – te pedig ilyenkor töltődhetsz, ezért fontos időt és energiát szánni pár babamentes órára, amíg más, megbízható családtag vagy barát vigyáz rá. A legtöbben ezt úgy oldjuk meg, hogy szó szerint kiosonunk a lakásból, ám előtte érdemes őszintén elmondani neki, hogy most kicsit el kell mennünk, de ő jó kezekben lesz. 

Szeparációs szorongás: lehet, hogy ez teszi tönkre az éjjeleiteket?

A gyakori éjszakai ébredésnek számos oka lehet, amik közül a szeparációs szorongás az egyik. A fogzás, a hozzátáplálás, a mozgásfejlődés, de még az évszakok változása is képes éjjel többször felverni a babát, akit ebben a korban már nehezebb visszaaltatni, mint pár hónaposan. Legtöbbször ugyanaz a gyógyír mindenre: a szülő biztonságos közelsége, de ezen belül mindenkinél más módszer válik be. Van, aki egyszerűen maga mellé teszi a gyereket, más igyekszik minden alkalommal megnyugtatni őt, de nem veszi ki az ágyából, és léteznek célzott megoldások is, pl. a fogzás okozta fájdalom enyhítésére. Az esti rituálé egy illatos fürdetővel, babamasszázzsal, testápolással sokat segíthet a babának a szeparációs szorongás csökkentésében. Ezek a minden nap ismétlődő, kellemes élmények tanítják meg neki, hogy a sok változás között is számíthat az állandóságra – és rád.

A szeparációs szorongás legfontosabb tünetei és jelei

Egyszerűen azt látod a babán, hogy fél és kétségbeesetten kapaszkodik beléd, pedig látszólag semmi oka nincs rá. A szeparációs szorongás gyakori tünetei az indokolatlan ijedtség, zaklatottság, az elkeseredett sírás, amikor az anya kikerül a baba látóköréből. Nagyobb korban dühkitörések is előfordulhatnak, de minden tünet a te és a babád általános állapotától, kialvatlanságától, a kicsi idegrendszeri érésétől is függ. 

Előfordulhat, hogy az addig mosolygós kis cukiság bizalmatlanabb lesz, elhúzódik a számára ismeretlen vagy ritkán látott emberektől, rokonoktól, és még azok karjai között is nehezen marad meg, akiket egyébként ismer. Szeparációs szorongás – énidő 1:0.

Meddig tart a szeparációs szorongás?

Ahogy a cikk elején is írtunk róla, a szeparációs szorongás periodikusan felbukkanva általában fél éves kortól másfél éves korig tart, tehát nagyjából egy éven át. Ennek az időszaknak az eleje és a vége a legnehezebb. Az alig több, mint 6 hónapos babánál még neked is meg kell szokni és kezelni az új kihívást, másfél éves korban pedig a babádból már tipegő kisgyerek lesz, ami ismét új helyzetet teremt mindkettőtök számára. Ő már sokkal több dolgot megért és ki is tud fejezni, neked pedig a korábban bevált praktikák helyett valószínűleg újakat kell keresned. 

A babák szeparációs szorongása több, mint egy elcsépelt fogalom – de a jó hír az, hogy egyszer vége

Aki járt már ebben a cipőben, tudja: a kisbabák világában nincsenek kőbe vésett megoldási mechanizmusok, ami alól a szeparációs szorongás sem kivétel. Olvasni mindig könnyebb róla, mint megtapasztalni, hogy mennyivel több a gyermeknevelési szakkönyvekben és portálokon felbukkanó, puszta fogalomnál. A lényeg az, hogy elhidd: megoldás mindig van, és azt is, hogy mint minden fontos állomás a baba életében, a szeparációs szorongás is átmeneti időszak, amit szeretettel, türelemmel és tudatossággal – ahogy például a baba vegyszermentes bőrápolása kapcsán is tesszük – időről időre képes vagy áthidalni.