Mozgásfejlődés babáknál: csak látszólag apró lépések

Tekintsük át a legfontosabb szakaszokat!

A mozgásfejlődésnél kevés megosztóbb téma van a kisbabás világban, hiszen míg a hasfájós időszak, vagy a fogzás nagyjából minden esetben ugyanazokkal a jelekkel és tünetekkel jár, a mozgásfejlődés – bár a szakaszok genetikailag kódoltak, így minden gyereknél ugyanazok – sokkal szélesebb időintervallumban mozog. Ebben a cikkben a babák mozgásfejlődésének főbb, az első életévben jelentkező szakaszait mutatjuk be, és kitérünk a leggyakoribb mozgásfejlődési zavarokra is.

Mit értünk mozgásfejlődés alatt?

Mozgásfejlődés alatt a baba születésével kezdődő, az első évben meglehetősen intenzív időszakot értjük, ami alatt a magatehetetlen, apró csecsemőből önálló akaratú, totyogó emberke, majd később egyre nagyobb, bonyolult mozgásformákra is képes gyermek válik. A mozgásfejlődés ugyanis nem ér véget a járással: a mozdulatok szinkronizálása, az egyensúlyérzék fejlesztése az egész gyerekkort végigkíséri. Mindennek az alapját azonban mégis nagyjából az első tizenöt hónap adja meg, hatást gyakorolva olyan, később tanult tevékenységekre is, mint a beszéd, az írás, az olvasás, a számolási és a problémamegoldó képességek, vagy a monotonitástűrés. Ebből is látszik, hogy a mozgásfejlődésnek nemcsak szabad szemmel látható eredményei vannak, hanem szorosan összefügg az idegrendszer belső működésével és érésével. 

Amit árgus szemekkel figyelünk: a baba mozgásfejlődése az első évben

A mozgásfejlődésre épp ezért komoly figyelmet fordítanak nemcsak a szülők, hanem a baba fejlődését nyomon követő szakemberek is. Bár a szakaszai és az állomásai pontosan meghatározottak, ezen belül komoly eltérések lehetnek a gyermek testalkata, genetikája, fejlődése, illetve a várandósság vagy a születés időpontja és körülményei miatt. 

Egyes állomások tarthatnak hónapokig is, és előfordul, hogy egyik mozgásformából szinte napok vagy hetek alatt vált át a baba a következőbe, ami a korábbi cikkben említett növekedési ugrásokkal is összefügg. Az első év minden szempontból meghatározó, és ez hatványozottan igaz a mozgásra: a szakaszok időtartama változhat, azonban, ideális esetben egyetlen mérföldkő sem marad ki, vagy cserélődik fel. Az agy, az idegrendszer és az izomzat így tud megfelelően, egymást segítve és egymással összekapcsolódva fejlődni.

A mozgásfejlődés legfontosabb szakaszai

A mozgásfejlődés fő szakaszainak az ún. nagymozgások adnak keretet, amelyek adott életkorhoz kötődnek. Ezek azok a mozdulatsorok, amik a baba egész testét, minden izmát, ízületét igénybe veszik és fejlesztik, komplex izommunkát és koncentrációt igényelve. Életkorokhoz kötődő mérföldköveknek is nevezheted őket, hiszen szorosan egymásra épülő mozdulatsorokról van szó. Ha egy szakasz kimarad, az egész rendszerben zavar állhat be, amit a szervezet ösztönösen kompenzálni próbál – de erről majd később.

A mozgásfejlődési szakaszok, amennyire fixek, annyira rugalmasak is: gyereke válogatja, hogy adott életszakaszban mikor és mennyi ideig tart az aktuális mozgásfejlődési állomás. Ez sok szülőnek nehézséget okoz, nagy a kísértés a más gyerekével, vagy akár az idősebb testvérrel való összehasonlítgatásra, pedig a babák többsége előbb-utóbb minden mérföldkövet elér bármilyen külső segítség nélkül. 

Az újszülött eleinte csak eszik és alszik, de idővel egyre kíváncsibbá válik a környezetére. Elkezdi a fejét forgatni, emelgetni, ökölbe szorított ujjai kinyílnak, mozgatja a kezeit, majd, ahogy erősödnek az izmai és gyarapszik a súlya, képes lesz hason támaszkodni, innen pedig hátról hasra, hasról hátra fordulni, tárgyakat megfogni, egyik kezéből a másikba tenni. 

A stabil forgások után következik a kúszás, majd némi gyakorlás után a mászás, a felülés, az állás, a kapaszkodva lépegetés és végül, 12-15 hónapos kor körül az eleinte egyenes lábakkal, kinyújtott karokkal kezdődő, később egyre stabilabb és összehangoltabb járás, aztán pedig a futás.  

Mindez részletesebben:

• 0-1 hónap: fejforgatás háton fekve
• 1-2 hónap: hason fekve fej emelgetése
• 2-3 hónap: alkaron támaszkodás hason fekve, fej stabil megtartása, forgatása, lazuló kéztartás
• 4-5 hónap: tenyéren támaszkodás hason fekve, tartósan és kényelmesen, oldalra fordulás
• 5-6 hónap: fordulás hátról hasra, hasról hátra
• 6-8 hónap: kúszás
• 8-11 hónap: mászás
• 8-10 hónap: felülés, állás próbálgatása
• 11-12 hónap: kapaszkodva állás, kapaszkodva lépegetés
• 12-15 hónap: állás kapaszkodás nélkül, majd járás (kb. 18 hónapos korig)

A járás után a futás következik, majd nagyjából 2 éves kor környékén az összetettebb egyensúlyozást megkívánó mozgások, a váltott lábbal lépcsőzés először kapaszkodva, majd 3-4 éves kor körül már anélkül, aztán a páros, majd egy lábon szökdelés… és így tovább.

Ne feledd: lehet, hogy a te gyereked nem pont ezekben az életkorokban produkálja a fenti mozgásokat, és ezzel nincs semmi baj. A fontos az, hogy minden mozgásfejlődési állomást érintsen. Nem jó ötlet siettetni a babát, sőt, az egyes szakaszok erőltetése kontraproduktív és káros is lehet.

Megkésett mozgásfejlődés – ilyenkor mi a teendő?

Megkésett mozgásfejlődésről akkor beszélünk, ha az egyes szakaszok egyáltalán nem, vagy csak jókora, akár több hónapnyi késéssel kezdődnek el. 

Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy komoly, vagy maradandó probléma áll fenn a baba fejlődésében, de érdemes minél előbb jelezni, ha valami szokatlant tapasztalsz – vagy éppen nem tapasztalsz gyermeked mozgásfejlődésében. Ehhez persze elengedhetetlen az állomások életkorhoz kötött ismerete, amiben szinte az első pillanattól fogva különböző szakemberek is segítik a szülőket az újszülöttkori csípőszűrésen át a rendszeres védőnői látogatásokig.

A megkésett, vagy kimaradt mérföldkövek pótlására ma már többféle, személyre szabható terápia és fejlesztési módszer létezik, amelyekkel remekül kompenzálhatók az esetleges zavarok, ki- vagy lemaradások.

Az újszülött csecsemő mozgásfejlődése

Ugyanúgy, ahogy a mozgásfejlődés nem ér véget a járással, nem is a csecsemő születésével kezdődik el. A babák már az anyaméhben is mozogni tanulnak, csak ott még vízben gyakorolhatnak, ami jelentős könnyebbséget jelent számukra. Ezeket a mozdulatokat próbálják meg később ismételni, amihez idő, izomzat és idegrendszeri érés kell. A mozgásfejlődés ugyanakkor folyamatos, az apró mozdulatok már újszülöttkorban láthatók. A baba minden nap gyakorol, erősíti magát, amiben jó, ha támogatod. Sokat segít például, ha már egészen pici korában gyakran hasra fekteted, hogy erősödjenek a hátizmai a nagymozgások megkezdéséhez.

A mozgásfejlődés leggyakoribb zavarai

A leggyakoribb mozgásfejlődési zavarokat többnyire már újszülött korban kiszűrik az orvosok és egészségügyi szakemberek, amikor az elsődleges reflexet, az izomtónus és az idegrendszer állapotát vizsgálják. Ilyenkor a korai fejlesztés a kulcs, amihez ki kell választani az adott problémához leginkább testhezálló terápiát. Ez azért is fontos, mert ha kimarad egy mérföldkő, az emberi szervezet automatikusan kompenzálni próbál, ami rossz irányba viheti a teljes mozgásfejlődést. Gyakori zavar a túl feszes vagy túl laza izomzat – ami érinthet csak egyes izomcsoportokat is – és a különféle asszimetriák. Ezek a zavarok szerencsére jól kompenzálhatók különféle fejlesztéssel. Ritkább és súlyosabb eset a születési oxigénhiányos állapot, vagy egyéb, a szülés és a várandósság során fellépett komplikáció, ami nyomot hagy a baba idegrendszerén és így a mozgásfejlődésén is.

A legjobb tipp mindig ugyanaz: figyeld a babád, és tájékozódj. Ha úgy látod, hogy bizonyos mozdulatok nehézséget okoznak számára, hogy nem fejlődik egyenletesen, hogy asszimetrikus a testtartása vagy a mozgása, vagy jól láthatóan kerül egyes mozdulatokat, mindenképp – és időben – konzultálj a gyermekorvossal és a védőnővel. Alapvetően azonban nincs más dolgod, mint teret és lehetőséget engedni babád szabad mozgásának – és onnantól nincs megállás!